>>2413
Ha nyelvi reformokról van szó, akkor mindenképp esettanulmányként meg lehetne vizsgálni a nyelvújításunkat. Engem az foglalkoztat(ott) van-e lista az újonnan alkotott szavakról, meg valami jegyzet a gondolatmenetükről, ami alapján megalkották az egyes szavakat.

Az a baj, hogy a nyelvek születési idejéből, illetve a beszéd kialakulásának idejéből nincs írásos adat, az sokkal későbbi találmány.
Csak, hogy spekulálgassak (nem különösebben olvastam erről bármit), nyilván az elején a hangokkal kezdődött. És esetleg intonációval. (Egy hang különféleképp kiadva is közölhet többféle információt, elvégre egy kutya ugatása is többféle, minden alkalomra más.) Egy-egy hang jelölhet egy-egy dolgot, írásos példa a főniciai ábécé vagy a rúnák, ahol minden karakternek saját neve és jelentése van. Érdekes lenne a főemlősök kommunikációját megvizsgálani, ők képesek jelbeszéd tanulására, és elvont fogalmak megértésére.
Szavaknál, a kezdet kezdetén nem kellett rengeteg mindent megjelölni. Az embert, testrészeit, a többi embert, rokonságot, a környezetet és a benne szereplőket (táj, domborzati formák, természeti jelenségek, növények, állatok), használati eszközöket (bot, kő, etc.), és ezeknek a részet. Számokat. Asszem ezek alkotják a nyelvek alap szókészletét.
Aztán, hogy a nyelvtan hogyan alakult, az már bizonyos logikai hozáállást tükröz szerintem. Gondoljunk csak a hajlító, meg a ragozó nyelvek közti különbségre. Vagy a szórendiségre, esetleg a nemek használatára.
Fene tudja.