Nekem tetszett, átéreztem a főhős viszonyát a zenéléssel, lehet ezért talált be nálam kicsit jobban, mint amire számítottam. Helytelen! Nem Oji csókolta meg Layla-t a végén, hanem fordítva, és utána Oji le is pattintotta szegényt, mert neki ez nem egy romantikus kapcsolat volt. Oji végtelenül szerette Yokko-t, nem félrelépni próbált, hanem egy midlife crisis közepén futott bele Layla-ba, akit Yokko-val ellentétben érdekeltek Oji fiatalkori álmai amiket újra akart élni, az álmokat, amiket eldobott, hogy családot alapítson Yokko-val. Yokko annyira nem figyelt oda Oji-ra, hogy az elején kidobta az utolsó, kedvenc gitárját, az egyetlent, amitől képtelen volt megválni a családjáért, Yokko egyszerűen csak nem értette mennyit jelent a zene Oji-nak. Ekkor lépett be az életébe Layla, aki újragyújtotta Oji-ban a zenélés szeretetét, és belerángatta egy emlékezetes kalandba, azért nem lökte el Layla-t a végén mikor megcsókolta, mert hálás volt neki a történtekért. Layla mondta neki hogy tartsa meg a csókot az álom részeként, Oji pedig azt válaszolta hogy "te is tudod, hogy nem tudom". Ha visszaemlékszel, még volt egy összeesküvés is, ahol megpróbálták elhitetni Yokko-val, hogy Oji és Layla kapcsolata romantikus jellegű, hogy szétmenjenek, és Oji több időt töltsön zenével. Amikor Yokko kizárja Oji-t a második epizódban éjszakára, reggel kinyitja neki az ajtót és kérdőre vonja, szerintem az egyik legelbűvölőbb jelenet amit valaha láttam. Ahogy Oji leveszi a szemüvegét, és Yokko egyből elpirul, mert emlékeztette a régi Oji-ra akibe még rajongóként beleszeretett. Az után a rész után tudtam, hogy Oji nem lépne félre.
